Perpetuum Nobile-dosszié

A Perpetuum Nobile-dosszié

Ha szeretné tudni (és miért is ne szeretné?), hogy 1) ki jelenleg az egész Kárpát-medence alighanem legeurópaibb polgára, 2) mi fán terem a vadonatúj Perpetuum Nobile- szépirodalmi díj, 3) ki a Perpetuum Nobile első Égigérő Sztárja (Pe.N.É.Sze), 4) melyik kötetével érdemelte ki ez a „Mesterpenész” ezt a kissé tán ambivalensnek is tűnhető epitethont és 5) melyik négy európai nyelvből állt össze a Perpetuum Nobile-díj első kitüntetettjének, Krasznalucskai Kovács Lászlónak (alias Feledy Hunornak A.M) a nemzetközi beceneve (Hurrahtius Arisztopenész),... akkor keresse ki a jó öreg Guglin a Krasznalucskai.hu címkét, ahol a Perpetuum Nobile-dosszié alatt megtalálja az összes választ. (Ugyanezen a weblapon elolvashat még sok más, a Krasznalucskai versus Krasznahorkai-párbajjal kapcsolatos cikket és szemelvényt is)!

Krasznalucskai Kovács László, alias FELEDY Hunor A.M., Pozsony

Az alábbi „projektindító“ szövegeket még azelőtt írtam, hogy gyerekeim s egyben örököseim hathatós segítségével 2026 június 26-án végre elkészült a KRASZNALUCSKAI.HU címkéjű weboldalam. Ezen (a szemelvényekkel együtt) több mint hatvan oldalnyi anyaghoz juthat hozzá (teljesen ingyen) a kedves olvasó (a következő évben, tehát 2027 június huszadikáig).

Tisztelt felvidéki és anyaországi ujságírók és (kultúr) politikusok !

Kulcsszavak: Nobel kontra Perpetuum Nobile, illetve (Krasznahorkai versus Krasznalucskai)

Arra kérem Önöket, hogy minél nagyobb számban kapcsolódjanak be a Nobel kontra Perpetuum Nobile (konkretizálva és bővebben kifejtve : Önnek a Nobel-, vagy a Perpetuum Nobile-díjas literátor szövegei tetszenek jobban?)-elnevezésű össznemzeti, maximálisan közhasznú kulturális projektumba, melynak legfőbb célja az, hogy 2026 június 20-tól minél több magyarul tudó ember ismerkedhessen meg (napi nyolcsoros adagokban) a két feljebb említett irodalmi díj (még élő) kitüntettettjének a munkásságával (pontosabban, annak egyik nem elhanyagolható részével)! Önök ismert emberek - sokan olvassák vagy hallgatják a hosszabb-rövidebb cikkeiket, beszámolóikat, parlamenti felszólalásaikat. Csak jó és üdvös lehetne, ha napi tevékenységükbe be tudnának iktatni két nyolcsoros, a Nobel kontra Perpetuum Nobile (NkPN), vagy (más kulcsszavakkal élve: Krasznahorkai versus Krasznalucskai (KvK)-projektum soros részét képező kulturális bonbont is. Én, a felvidéki K.L., alias Feledy Hunor A.M), a Perpetuum Nobile -díj első kitüntetettje, nagyon szívesen leszállítanék Önöknek minden hónap elején egy 30/31 ilyen édes irodalmi csemegét tartalmazó „csomagot“. Az Önök dolga csupán annyi lenne, hogy valamilyen formában (az Önöket foglalkoztató ujságokban, elektronikus médiumokban, politikai intézményekben, vagy talán a facebook oldalaikon is) továbbadják a (szerény véleményem szerint) ízletes kulturális falatocskákat az Önök tevékenységét amúgy is figyelemmel kisérő érdeklődőknek. A folyamatos „bonbon-pótlást“ én abban a nem kívánt esetben is biztosítanám, ha az anyaországi K.L (vagyis Krasznahorkai László) valamilyen okból kifolyólag nem lenne hajlandó aktívan beszállni a vitathatatlanul nemes és sportszerű „párbajba“. Ebben az esetben a „párbaj“ kimenetelére joggal kíváncsi érdeklődőknek nyilván meg kellene vásárolniuk magyarországi druszám legalább egy kötetét és abból olvasva teljesíteni a napi nyolcsoros penzumot. De ez már ne az én bajom vagy dolgom legyen!

Egy kis névmagyarázat a szlovákul nem tudó olvasóimnak: Az erősen szlovák hangzású Krasznahorkai (Krásnohorský) vezetéknevet „tiszta“ magyarra Széphegyinek lehetne fordítani, a (szintén erősen szlovák hangzású) Krasznalucskait (Krásnolúckyt) viszont leginkább Széprétinek. Ezt a pót-vezetéknevet (mármint a Krasznalucskait, s nem a Széprétit) éppen a hirtelen világhírűvé vált anyaországi druszám tiszteletére vettem fel 2025 őszén! Ez egy kis „olaj“ (bővebben kifejtve: egy kis, könnyed „behízelgéstani“ ujjgyakorlat) volt, de az Egy kortárs őrült naplója című, a Záró felhívás után következő cikkemben (fékek és ellensúlyok!) már egy kicsit kritikusabbra veszem a figurát -részben az anyaországi K.L-lel szemben is, aki valamikor és valahol azt nyilatkozta volt, hogy nem nagyon szereti nemcsak Orbán Viktort, hanem úgy általában (en bloc) a magyarokat, sőt magát Magyarországot sem! Nos, jeles literátor kollégám eme fura averzióját én egy cseppet sem osztom (hogy ne használjak valamilyen más, sokkal durvább kifejezést)!

Záró (ismételt) felhívás: Tisztelt ujságírók és politikusok, kérem, hassanak oda, hogy az anyaországi K.L. (Krasznahorkai László) akceptálja a felvidéki K.L. (Krasznalucskai László, alias Feledy Hunor A.M.) felhívását és a saját, de főleg az egész magyarság érdekében is, ne vonakodjon „leszállítani“ Önöknek a napi szépirodalmi „mannáját“, amelyet aztán Önök lennének olyan szívesek „továbbszállítani“ a széles nagyérdemű közönségnek. Adjuk meg közösen minden magyarul tudó embernek a lehetőséget arra, hogy a napi kávécskájához „elfogyasszon“ egy kis (nyolcsoros) KvK-cska (olvasd: kávékácska csemegét is!

Bevezetés

Megállt bennem az ütő, amikor 2010 júniusában az akkori Magyar Koalíció Pártjából sértődötten távozó Bugár Béla a sebtiben összetákolt Most-Híd nevű magyar-szlovák pártjával a szlovákiai parlamenti választáson szó szerint kiütötte az MKP-ban (Csáky Pál vezetésével) maradt képviselőjelölt-csapatot, amelyre -jobb híján- én is leadtam a voksomat. Ehhez hasonló sokkot éltem meg 2026 április 12-én, amikor a Fidesz/KDNP-köreiből kiebrudalt, vérig megsértődött Magyar Péter verte kenterbe az egykori kenyéradóját, amelyet a voksommal én is megtámogattam volna, ha azt-Szlovákia és a bizonyos, igazán fontos dolgokban abszolúte nemtörődöm Brüsszel mulasztása végett - meg tehettem volna. Ezen két, számomra rendkívül kellemetlen esemény ihletésére írtam az alábbi cikkeket , amelyek annak módja és rendje szerint biztosan bekerülnek majd az Ostoba esetek-című prózai elbeszélés-csokromba.

Az április 12.-én lezajlott magyarországi parlamenti választás utáni morfondírozások

(Külön egymondatos bevezetés a következő két, erősen szatirikus, naplóbejegyzéshez: Csak egy őrült gondolhatja komolyan, hogy belátható időn belül egy nem globalista, nem balliberális, s nem Orbán Viktor-gyűlölő magyar literátor is megkaphatja az irodalmi Nobel-díjat!)

1) Egy kortárs őrült naplója (szabadon Dosztojevszkij után)

2026, április 12-e. Hurrá, Heuréka, Halleluja (HHH - ejtsd hahaha)! Most már biztos lehetek benne hogy a Dávid és a pangó óriások című verses regényem és a hozzá szorosan kapcsolódó Ostoba esetek című hosszabb-rövidebb prózai írásaim megkapják az őket jogosan megillető irodalmi Nóbel-díjat! Hogy mire alapozom ezt a rendíthetetlen optimizmusomat? Nos, arra, hogy mától kezdődőoen én sem komálom (erős eufemizmus!) Magyarország éppen regnáló miniszterelnökét, sőt, annak egész kormányát sem!

2026 , május 12-e: Az előbbi bejegyzésemben elfelejtettem megemlíteni, hogy nagyon is szívesen lemondanék az irodalmi Nobel-díjról abban az esetben, ha az immár egy hónapja regnáló új magyar miniszterelnököt „menet közben“ netántán mégiscsak megszeretném -nehogy már illetéktelen kezekbe kerüljön az a fránya, rengeteg zsozsóval megfejelt kitüntetés! Ehhez persze az kellene, hogy Magyar Péter a legfontosabb kérdésekben (Ukrajna, LMBTQ, illegális migráció, orosz olaj és gáz, rezsicsökkentés stb.) lényegében (vagyis nagyobb változtatások nélkül) folytatná Orbán Viktor kormányának a szerintem maximálisan tisztességes, józan és egyedül célravezető politikáját! Erről az általam hőn remélt fordulatról majd alkalomadtán (nagyon remélem, hogy minél hamarább) szívesen értesítem a „tiszteletre és bámulatra“ méltó skandináv grémiumot!

Vége a Morfondírozások első részének. A következő két részt akkor kaphatják meg a tisztelt szerkesztőségek - szintén ingyen - ha előbb leközlik az első részt és erről e-mailen értesítenek engem. A morfondírozások második részében kap helyet (a) az elsö két naplóbejegyzés jobb megértetése, illetve megértése érdekében hozzájuk toldott hosszabb Megjegyzés, valamint (b) A talán nem is annyira őrült kortárs naplója című írás, melyben egy új, tisztán csak magyar szépirodalmi kitüntetésről, a Perpetuum Nobile-díjról) lesz szó (a két latin szó jelentése magyarul: Örök Időkre Nemes.

Egyelőre tehát csak ennyit - várom a jelentkezésüket a „maradék“ Morfondírozásokért“!

Tisztelettel K.L (közel sem azonos azzal „a bizonyos“ anyaországi K.L-el!), alias Feledy Hunor A.M, Pozsony.

II. Amolyan „előételül“ a második részhez legyen szabad idecsatolnom két stanzát (nyolcsoros versszakot ab/ab/ab/cc rímképlettel) a Dávid és a pangó óriásokból:

Ma már elfoglaltak minden fontos posztot /
S Fecskét prédikálva szívják a havannát/
Nyomják, mint libákba, belénk a Marx-kosztot/
S egyre többen nyelik, mohón, ezt a mannát/
Félvén a fenyítő, jogfosztó riposztot/
Ha a békanyelést netán megtagadnák/
S magamról mit mondjak? Egy oly lányt imádok/
Akinek hite már molyoktól kirágott

vagy (második példa):

Tanárból drog-dealer, diákból drogos lett/
(Akkor még javarészt önkéntes alapon!)/Miként a belorusz, jugoszláv, orosz, lett/
Úgy marakodtak a mérgezett falaton/
A honi gyávák is, s tarolt a gonosz lét!/
Többnyire, persze, az aránylag alacsony/
Tudású ipsék közt. László tiszta maradt/
„Miért is játszanám a narkós szamarat?“/

Ezekben a szemelvényekben a 20. századi (csehszlovákiai) hetvenes évek első felében végbement masszív, „őskommunista“ visszarendeződésről van szó, amikor még az egykori leghangosabb „dubčekisták“ sem vonakodtak beállni az egyre hosszabban kígyózó sorokba és türelmesen várakozni az 1968-as Prágai Tavasz eszméit szégyenletesen eláruló „biľakisták“ és „husákisták“ hátsó fertályai előtt... Hát igen, tompora (pardon!) TEMPORA mutantur et populi mutantur in (vagy cum) illis (az idők változnak és a népek, amelyeket ma inkább választópolgároknak szoktunk hívni, is változnak velük együtt). Talán Magyar Péteréknek sem ártana szem előtt tartani ezt a Horatiusból ad hoc módosított igazságot.

A propos, drog-dealer, drogos! Itt ne közönséges drogterjesztőkre, illetve fogyasztókra gondoljon a kedves olvasó. Közismert, hogy a „nagy“ Marx Károly valamikor régen azt találta volt mondani, hogy a vallás (katolikus, református, zsidó etc.) nem más, mint a népek ópiuma. Nos, azóta épp az általa kifundált (és sok országban sokáig az egekig magasztalt) marxizmus-leninizmus vált fokozatosan a népek ópiumává. Bizonyos állásokban nemcsak fogyasztani, de terjeszteni is illett, sőt, egyenesen kellett, ezt a „drogot“. Szóval, ha tetszett ha nem, de (1968 augusztusa után is) egyeseknek bizony játszani kellett azt a bizonyos „narkós szamarat“, ha nem akartak az utcára kerülni.

III A morfondírozások harmadik részét (ismét szabadon és ismét Dosztojevszkij után) a Feljegyzések (nem az egérlyukból, hanem) a béka feneke alól-címmel láttam el. Egyelőre ebből is csak egy kis részletet szeretnék Önöknek prezentálni:

Mi, felvidéki magyarok a mi kis szlovákiai (politikai és közéleti) pocsolyánkban már évek óta annak a bizonyos képzeletbeli békának a feneke alatt leledzünk és erős a gyanúm, hogy nemsokára - lassan, de biztosan - egy sokkal nagyobb, de hasonló közegbe (vagyis a nagy EU-s pocsolyában tüsténkedő békák hátsó fertályai alá) fog bátran, elszántan és immár akadálytalanul (?) „bebiciklizni”, Magyar Péter és a „küllős” Orbán Anita vezetésével, az anyaországi magyarság is. Arról, hogy hogyan, milyen okokból és mely külső (elsősorban prágai, pozsonyi, brüsszeli és washingtoni) erők hathatós „segítségével” süllyedt az említett derék kétéltűek farpofái alá a felvidéki magyarság, sokkal bővebben az Ostoba esetek-című prózai művemben írok, amelyben aprólékosan kitérek maguknak a szlovákiai magyar politikusoknak és választóiknak a (kisebb-nagyobb) hibáira is.

Tisztelettel Kovács (Krasznalucskai) László, alias Feledy Hunor A.M, Pozsony,

aki jelenleg meglehetősen aktív (75 éves) nyugdíjasként főleg azzal van elfoglalva, hogy lassan de biztosan fordítgatja (óriási élvezettel), szigorúan csak „prózai“ angolra, majd aztán angolból a számítógépes fordítók hathatós segítségével németre, spanyolra, franciára,olaszra, törökre, portugálra, újgörögre, oroszra, svédre, csehre, latinra és még ógörögre is élete főművét. (Az említett európai nyelveken már hosszú évek óta napi rendszerességgel olvasok és hallgatok szépirodalmi szövegeket, úgyhogy jelentős mértékben le tudom ellenőrizni az okos számítógép fordításait. Az ezekben óhatatlanul eloforduló hibák effektív kijavítását azonban szívesen átengedem majd legfőbb szellemi termékem potenciális jövendőbeli hivatásos fordítóinak).

Külön biztató mondat a FIDESZ-KDNP és a Mi hazánk tagjainak és híveinek: A „piszkos“ politikai csatát négy évre elveszítettük -nyerjük meg a következő években legalább a maximálisan „tiszta“ és sportszerű Krasznahorkai versus Krasznalucskai -párbajt!

Az alábbi két flekkes szöveget már elküldtem néhány „itteni és ottani“ szerkesztőségnek, de Önöknek is elküldom, mert Önök is sokat tehetnének azért, hogy sikeres legyen a Vajon melyik az értékesebb díj - a Nobel, vagy a Perpetuum Nobile? -című össznemzeti kulturális projekt, amelyet szerintem még európai szintre is lehetne, sőt, kellene emelni! A projekt abszolúte közhasznú lényege az lenne, hogy minimum egy éven át minél több magyar ember olvasson el naponta legalább nyolc sort azokból a szellemi termékekből, amelyeket folyamatosan (vagyis egy kerek éven át) a két említett díj még élő kitüntetettje válogatna ki és tenne (teljesen ingyen és bérmentve) elérhetővé minden magyarul olvasni tudó ember számára. Én személyesen még egyetlen (A Dávid és a pangó óriások-című) kötetem angol, német, spanyol, olasz, francia, cseh, újgörög, török, orosz, portugál,svéd, latin és ógörög nyers, általam készített ismertető jellegű, nem hivatalos, fordítását is tudnám mellékelni a szövegeimhez (de az már a kulturális projekt esetleges, jővendőbeli, európai szintű megvalósítához szolgálhatna alapul.

Tisztelt ujságírók és politikusok, kérem, hassanak oda, hogy az anyaországi K.L. (Krasznahorkai László) akceptálja a felvidéki K.L. (Krasznalucskai) KOVÁCS László, alias Feledy Hunor A.M.) felhívását és a saját, de főleg az egész magyarság érdekében is, ne feledje el „leszállítani“ Önöknek a napi szépirodalmi „mannát“ amelyet aztán Önök lennének olyan szívesek továbbszállítani a széles nagyérdemű közönségnek.

Megjegyzés: A fenti, sokaknak talán egy kissé obskúrusnak is tűnheto naplóbejegyzések jobb megértése, illetve megértetése érdekében talán nem ártana (még így, utólag is) felhívni a nyájas olvasók figyelmét arra, hogy az irodalmi Nobel-díjjal 2010-ben kitüntetett (paradox módon éppen németimádó!) K.I.-nek nyilván nem rontotta az esélyeit a nagy siker eléréséhez az a tagadhatatlan tény, hogy a legíntenzívebben 1998 tavaszától 2002 tavaszáig nem komálta az 2010 tavaszától második regnálási időszakát elkezdő magyar miniszterelnököt (vagyis Orbán Viktort). Szegény anyaországi (szintén erősen „külföldimádó“) druszámnak, az „emelt szinten“ Orbán-gyűlölő K.L-nek, viszont már legalább 16 hosszú éven át (2010 tavaszától 2026 tavaszáig) kellett látványosan és minden lehetséges fórumon temetnie és siratnia a magyarországi demokráciát, amíg (2025 őszén) végre sikerült „kikönnyeznie“ magának a nemzetközi irodalmi non plus ultrát! (Sapienti sat -a bölcsnek ennyi is legyen elég.!)!

2) Egy (talán nem is annyira őrült) kortárs naplója

2026, május 14: Először is! Kérem, hogy szaporán felejtsék el a fenti szösszeneteimet, hiszen csak komolytalan vicceknek szántam őket! Ha nem sikerült velük Önöket megnevettetnem, akkor bocsánatot kérek Önöktől! De most már lássunk hozzá az egyértelműen komoly mondandóimhoz!

2026, május 15: Jól jegyezzék meg ezt a dátumot, mint a Perpetuum Nobile -című vadonatúj, kizárólag csak magyarul írt verses regényekre szakosodott szépirodalmi díj születésnapját! (Eme díj elnyerésével nem jár semmilyen pénzjutalom, úgyhogy nem kell tolongani és könyökölni érte!) Okvetlen feltétel, hogy ilyen formájú (szemléletes például szolgáló) nyolcsorosokból álljon a verses regény :

Béla, az agglegény, nem szívbajos sógor
Magyaráz lázasan, hogy történt az eset
Hogy bukkant fel a nyúl a tíznapos hóból
Majd pedig, mint egy ház, akkorát hol esett
-Lövése elsőre célt talált, oly jó volt
Bizony, nem véletlen volt e nyúl-baleset!
Taníttasd e fiad´, bátyám, ezredesnek
Hisz a nyúlszívűek nyomban seggre esnek

vagy (második példa):

Ugorjunk előbbre legalább öt évet
Időnek létráján, hatvannyolc tájára
Legyünk mint vendég, ki Feledre betéved
S más kiút nem levén kocsmán túl számára
Betér, hogy meghallja, miről is beszélnek
Emberek belsőleg némiképp átázva
Reggeltől napestig nyitva e parlament
Tudja ezt mindenki, ki egyszer arra ment

A nyolcsoros (A,B,A,B,A,B,C,C-végzésű) hexaméterekből álló „versenymű” terjedelme okvetlenül el kell hogy érje legalább a 200 oldalt, ha az oldalkénti öt (A4-es papírra kinyomtatott) nyolcsorost vesszük alapul.

A magyar nyelven írt prózai opuszok (elbeszélések, regények), valamint a csupán lírai verseket (vagy négysoros elbeszélő költeményeket) tartalmazó kötetek szerzői nyugodtan „bejelentkezhetnek“ valamilyen hasonló Perpetuum Nobile (magyar jelentése: Örök időkre nemes, jeles és/vagy kiváló) -díjra, de azokhoz nekem már semmi közöm sem lesz. Az új verses regények potenciális szerzőit azonban tisztelettel felhívom arra, hogy jelentkezzenek nálam, mert az ő legalább 200-oldalas műveikből általuk kiválogatott szemelvényeket szívesen elolvasnám és csak örülnék annak, ha az ő opuszaik legalább olyan színvolasak lennének, mint az enyém.

FONTOS ZÁRÓ MEGJEGYZÉS: A Perpetuum Nobile-féle szépirodalmi kezdeményezést semmilyen tekintetben sem lehet és szabad valamiféle „kiszorítósdi „játéknak“ tekinteni, főleg nem az engemet egyedül érdeklő VERSES REGÉNYEK-alkategóriában nem! A „benevezett“ művek igazi értékét (ebben az alkategóriában is) csak az idő döntheti majd el. Mivel azonban a jó bornak sem árt a cégér, arra kérem a szépirodalmi témákkal (is) foglalkozó ujságírókat, hogy szemelvények rendszeres publikásával ismertessék meg a nagyérdemű közönséget a „békés versenybe“ benevezett verses regényekkel, kezdve a Dávid és a pangó óriásokkal!

Tisztelettel K.L (közel sem azonos azzal „a bizonyos“ anyaországi K.L-el!), alias Feledy Hunor A.M, Pozsony

A „tiszta“ szépirodalom után egy kis „mocskos“ politika, avagy (ismét szabadon és ismét Dosztojevszkij után): Feljegyzések (nem az egérlyukból, hanem) a béka feneke alól.

Mi, felvidéki magyarok a mi kis szlovákiai (politikai és közéleti) pocsolyánkban már évek óta annak a bizonyos képzeletbeli békának a feneke alatt leledzünk és erős a gyanúm, hogy nemsokára - lassan, de biztosan - egy sokkal nagyobb, de hasonló közegbe (vagyis a nagy EU-s pocsolyában tüsténkedő békák hátsó fertályai alá) fog bátran, elszántan és immár akadálytalanul (?) „bebiciklizni”, Magyar Péter és a „küllős” Orbán Anita vezetésével, az anyaországi magyarság is. Arról, hogy hogyan, milyen okokból és mely külső (elsősorban prágai, pozsonyi, brüsszeli és washingtoni) erők hathatós „segítségével” süllyedt az említett derék kétéltűek farpofái alá a felvidéki magyarság, sokkal bővebben az Ostoba esetek-című prózai szellemi termékemben írok, amelyben aprólékosan kitérek maguknak a szlovákiai magyar politikusoknak és választóiknak a (kisebb-nagyobb) hibáira is. Az alábbi, kb. egy flekknyi, írást az Ostoba esetek amolyan aktualizált bevezetőjének is lehet tekinteni.

A Szlovákiá területén 2003-ban megtartott, az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazás előtt egy neves felvidéki magyar politikus (vagy közéleti személyiség), akinek a neve itt nem lényeges, azt merte volt kérdezni egy befolyásos brüsszeli bürokratától, hogy Magyarország és Szlovákia esetleges belépése után az Európai Unióba a fennséges Brüsszel vajon támogatni fogja-e a felvidéki magyarok (szerinte teljesen jogos és természetes) autonómia-törekvéseit? Az őszinte bürokrata kapásból azt válaszolta, hogy nem - merthogy ez Szlovákia belügye lesz és marad is (alighanem örökön örökké)! Ezek után lehet e csodálkozni azon, hogy én személyesen már csak ezért sem szavaztam meg „mostoha hazám“ belépését az EU-ba, mert az amúgy galamblelkűnek mondott szlovákoktól várni az autonómiát még ma sem más, mint ...a becketti Godot-ra várás szinonímája. Pedig holt volt még akkor a jóval később szárba szökkent, az illegális migrációval kapcsolatos merkeli Willkommenskultur, a különböző szexuális kisebbségekkel kapocsolatos LMBTQ-féle dili,valamint a sokáig csak lappangó orosz-ukrán konfliktus véres háborúba való átborulása, melynek folyamán az EU (az akkori demokrata amerikai kormánnyal vállvetve) nem átállott nyíltan beállni az ukrán irredenta (mindent vissza-típusú) követelések mellé! A nem is EU-tag ukránok és oroszok közötti konfliktusba tehát kezdettől fogva beleártotta (és még ma is aktívan beleártja) magát Brüsszel és még véletlenül sem ajánlotta/ajánlja az ukránoknak azt, hogy ne várjanak külső segítséget, hanem „bátran és konstruktívan“ bízzák a sorsukat Moszkvára!

Az áprilisi magyarországi parlamenti választás előtt és után Orbán Anita többször is aláhúzta, hogy Budapest a jövőben az EU „nagy, kollektív biciklijén“ küllő a kerékben, nem pedig bot a küllők között szeretne lenni. Nos, ezt én önmagában még nem is tartanám rossz stratégiának, ha nem tartanék attól, hogy bizony továbbra is rossz irányban -például egy varangyokkal teli gigantikus posványos pocsolya felé- fog egyre nagyobb iramban haladni az a képletes brüsszeli közlekedési eszköz. Mi szlovákiai magyarok már elég régóta leledzünk (leginkább politikai téren, és nagyrészt a nemzeti kisebbségek problémái iránt majdhogynem kriminális mértékben érzéketlen Brüsszel hibájából is) azon bizonyos képzeletbeli békák feneke alatti mélységekben. Már csak az hiányozna, hogy a közelebbi vagy távolabbi jövőben a hőn szeretett anyaországunk magyarjait (valamint az Öreg Kontinens összes többi polgárát is) ugyanerre a szégyenletes szintre süllyesszék az egyre ostobábbá és diktatórikusabb hajlamúvá váló brüsszeli korifeusok. Adná az ég, hogy minél hamarább akadjon legalább egy, Magyarországnál lehetőleg sokkal nagyobb tagország, amelyet majd az ottani választók arra hatalmaznak fel, hogy átvegyék annak a bizonyos botnak az egyértelműen pozitív és kívánatos szerepét- ha már a brüsszeli EUlvstársak voltak olyan szívesek (Ukrajna és a részben félrevezetett, részben megfélemlített magyarországi választók hathatós közreműködésével) félreállítani az (ő szempontjukból nézve) „idegesítően kekeckedő ” Orbán Viktor által vezetett kormányt!.

Feledy Hunor A.M., a Perpetuum Nobile magyar szépirodalmi díj első kitüntetettje

Post-election reflections

1) Excerpts from The Diary of a Contemporary Madman (freely after Dostoevsky)

2) 2026, May 9: Hurrah, Hureka, Hallelujah (HHH - pronounce it hahaha)! Now I can be sure that my verse novel David and the Stagnant Giants and my closely related prose writings Stupid Cases will receive the Nobel Prize in Literature that they rightfully deserve! What do I base this unwavering optimism on? Well, on the fact that after a certain KI and a certain KL (starting today), I will not even (strong euphemism) criticize the reigning Prime Minister of Hungary (or even its entire government)!

Sapienti sat - that much is enough for the wise)! 2026, May 12: I forgot to mention in my previous post that I would be very happy to give up the Nobel Prize in Literature if I suddenly fell in love with the new Hungarian Prime Minister who has been in power for three days - lest that wretched award with a lot of swag fall into unauthorized hands! Of course, this would require that Péter Magyar essentially (i.e. without major changes) continue the policy of Viktor Orbán's government on the most important issues (Ukraine, LGBTQ, illegal migration, Russian oil and gas, utility cuts, etc.) which I believe is the most sensible and only expedient)! I will of course be happy to inform the "noble, amazingly consistent" Scandinavian committee about this turn of events that I am so hoping for .

Egy stanza (nyolcsoros) a verses regényemből (14 európai nyelven)

Futni már nem bírt, de a könyvek maradtak Éjt nappallá téve tanult s okosodott Ebben lelt vigaszt az élettől faradt tag Ki, bár begubódzott, mégsem dohosodott Jól értesült körök hiába károgták: -Aki nem fizeti a Marx-drogos adót Az nem fog kelleni az állambácsinak!-Őt jobban izgatta Sorel meg Rastignac

He had no longer strength to run, but the books remained. Turning night into day, he studied and grew ever wiser. In this, the weary soul found solace. Though he had withdrawn into himself, he did not grow stale. The well-informed circles cawed in vain: “Whoever doesn’t pay the Marxist tax will be of no use to the „state-uncle!” He was more intrigued by Sorel and Rastignac

Artık koşacak gücü kalmamıştı, ama kitaplar hâlâ oradaydı. Geceyi gündüze çevirerek çalıştı ve giderek daha bilge oldu. Yorgun ruhu bunda teselli buldu. Kendine çekilmiş olsa da, bayatlamadı. Bilgili çevreler boşuna ciyaklıyordu: “Marksist vergisini ödemeyen kimse, ‘devlet amcaya’ bir fayda sağlamaz!” O, Sorel ve Rastignac’tan daha çok etkilenmişti.

Han hade inte längre ork att springa, men böckerna fanns kvar. Natt blev dag medan han studerade och blev allt klokare. I detta fann den trötta själen tröst. Även om han hade dragit sig tillbaka in i sig själv, förblev han inte stillastående. De välinformerade kretsarna kraxade förgäves: ”Den som inte betalar den marxistiska skatten kommer inte att vara till någon nytta för ”statsfarbror”! Han var mer fascinerad av Sorel och Rastignac

У него уже не осталось сил бежать, но книги остались. Не отрываясь ни на минуту, он учился и становился всё мудрее. В этом уставшая душа находила утешение. Хотя он замкнулся в себе, он не застыл в бездействии. «Осведомленные» круги тщетно каркали: «Кто не платит марксистский налог, тому не будет пользы перед „государством-дядей“!» Его больше интриговали Сорель и Растиньяк

Já não tinha forças para correr, mas os livros permaneciam. Transformando a noite em dia, estudava e tornava-se cada vez mais sábio. Nisso, a alma exausta encontrou consolo. Embora se tivesse fechado em si mesmo, não se tornou estagnado. Os círculos bem informados grasnavam em vão: «Quem não pagar o imposto marxista não servirá de nada ao “tio-Estado”!» Ele estava mais intrigado com Sorel e Rastignac

Δεν είχε πια δυνάμεις να τρέξει, αλλά τα βιβλία παρέμεναν. Μετατρέποντας τη νύχτα σε μέρα, μελετούσε και γινόταν όλο και πιο σοφός. Σε αυτό, η κουρασμένη ψυχή βρήκε παρηγοριά. Αν και είχε κλειστεί στον εαυτό του, δεν έμεινε στάσιμος. Οι καλά ενημερωμένοι κύκλοι φώναζαν μάταια: «Όποιος δεν πληρώνει τον μαρξιστικό φόρο δεν θα είναι χρήσιμος στον «κράτος-θείο»!». Τον ενδιέφερε περισσότερο ο Σορέλ και ο Ραστιγκνάκ

Il n’avait plus la force de courir, mais les livres étaient toujours là. Passant le jour et la nuit à étudier, il s’enrichissait sans cesse de sagesse. C’est là que son âme épuisée trouvait du réconfort. Bien qu’il se fût replié sur lui-même, il ne s’engourdissait pas. Les cercles bien informés croassaient en vain : « Quiconque ne paie pas l’impôt marxiste ne sera d’aucune utilité à l’« oncle État » ! » Il était davantage intrigué par Sorel et Rastignac

Er hatte keine Kraft mehr zum Laufen, doch die Bücher blieben. Tag und Nacht lernte er und wurde immer weiser. Darin fand die erschöpfte Seele Trost. Obwohl er sich in sich selbst zurückgezogen hatte, erstarrte er nicht. Die gut informierten Kreise krächzten vergeblich: „Wer die marxistische Steuer nicht zahlt, nützt dem ‚Staatsonkel‘ nichts!“ Er war mehr von Sorel und Rastignac fasziniert

Non aveva più la forza di correre, ma i libri erano ancora lì. Trasformando la notte in giorno, studiava e diventava sempre più saggio. In questo, l’anima stanca trovava conforto. Sebbene si fosse chiuso in se stesso, non si era inaridito. Gli ambienti ben informati gracchiavano invano: «Chi non paga la tassa marxista non servirà a nulla allo “zio-Stato”!». Era più affascinato da Sorel e Rastignac

Ya no le quedaban fuerzas para correr, pero los libros seguían ahí. Sin distinguir entre el día y la noche, estudió y se hizo cada vez más sabio. En ello, el alma cansada encontró consuelo. Aunque se había encerrado en sí mismo, no se estancó. Los círculos bien informados graznaban en vano: «¡Quien no pague el impuesto marxista no servirá de nada al „tío Estado”!». Le intrigaban más Sorel y Rastignac.

Už neměl sílu běhat, ale knihy mu zůstaly. Dny proměňoval v noci, studoval a stával se čím dál moudřejším. V tom našla unavená duše útěchu. Ačkoli se uzavřel do sebe, nezatuchl. Znalecké kruhy marně křičely: „Kdo neplatí marxistickou daň, nebude „strýčku státu“ k ničemu!“ Více ho zajímali Sorel a Rastignac

Iam non habebat vires ad currendum, sed libri manebant. Noctes in dies vertens, studebat et in dies sapientior fiebat. In hoc anima fessa solacium invenit. Quamquam in se ipsum se receperat, non torpescebat. Circuli docti frustra cicebant: "Quisquis vectigal Marxianum non solverit, 'patruo-statui' non proderit!" Ille autem magis Sorelio et Rastignacio studebat.

Οὐκέτι ἰσχὺν εἶχεν δραμεῖν, ἀλλὰ τὰ βιβλία ἔμειναν. Τὴν νύκτα εἰς ἡμέραν μεταστρέφων, ἐμελέτα καὶ σοφώτερος ἀεὶ ἐγίνετο. Ἐν τούτῳ ἡ κάμνουσα ψυχὴ παρηγορίαν εὗρεν. Καίπερ εἰς ἑαυτὸν ἀνεχώρησεν, οὐκ ἐσαπρίσθη. Οἱ εὖ εἰδότες κύκλοι μάτην ἐκρώζον: «Ὅστις τὸν Μαρξιστικὸν φόρον οὐκ ἀποδίδωσιν, οὐδὲν ὠφελήσει τῷ “κράτει-θείῳ!”» Μᾶλλον δὲ τῷ Σορέλ καὶ Ῥαστιγνάκ ἐθαύμαζεν.

Bevezetés az Ostoba esetekhez (folytatás és egyben befejezés)

Visszatérve Dosztojevszkij Ostoba esetéhez – a világhálón könnyen (tehát ingyen) hozzáférhető eredeti nyelven Dosztojevszkij e nem túl nagy terjedelmű remekművének hangoskönyv változata is, ami dupla élvezetet nyújt számomra ahhoz képest, amelyet az említett opusz eredeti (és magyarra fordított) verziójának („pusztán”) olvasása mellett érzek. Ennyit és nem többet kedvenc orosz íróm Ostoba esetéhez. Most már nyugodt szívvel áttérhetek az én két ostoba esetemhez, amelyeknek (könnyen meggyőződhetnek róla az olvasók remélt legalább százezrei, de inkább milliói) csak annyi közük van Dosztojevszkij szintén hihetetlennek tűnő, de nyilván szentigaz Szkvernyj anekdot-jához, hogy egyszerűen nem tudtam (és nem is akartam őket) egy egészen más címmel ellátni., s persze, közreadni is. Hacsak nem beszél le erről nyomós érvekkel a kis terjedelmű, de ennek ellenére (remélhetőleg) mégis „bikaerősnek” bizonyuló opuszom jövendőbeli (most még szinten csak remélt) kiadója – nehogy még valamiféle „címtiprási” pert akasszon a fejemre valamelyik rosszakaróm. Remélem, hogy RENGETEG lesz belőlük, mert ez egyben azt is fogja jelenteni számomra, hogy jól végeztem el a tervezett irodalmi munkámat és legalább annyi intellektuális élvezetet nyújtok vele az elfogulatlan olvasóknak, mint Dosztojevszkij az ő (egy szál) Ostoba esetével.

Le a merzizmus-leyenizmussal! Abzug merzizmus-leyenizmus!

Éljen Krasznalucskai László! Abcug merzizmus-leyenizmus és annak összes magiar Behrenze, valamint (csupa kis betűs és erősen negatív töltetű nemetscheckje (olvasd: nemecsekje, vagyis -csehül és szlovákul is -„németecskéje“)! Ha meg akarja tudni, hogy ki a fene az a Krasznalucskai László és mi a fene az a merzizmus-leyenizmus (amelyet szerintem ajánlatos lenne minél hamarább letakarítani az európai nagypolitika színpadáról), akkor irány a Krasznalucskai.hu címke a jó öreg „guglin“! (A német Abzug főnévből magyarosított abcug egyik jelentése egyébként : le vele!)

„Bosszantó, beképzelt fickó, Abcug István nem kell már. Azt gondolja egyet füttyent, S mindenki haptákban áll.” Nos ezek az (icipicit módosított) sorok (az István keresztnév helyettesítésével egy másikkal) Manfred Weberre és a mi (kortárs) legnagyobb magiarunkra is illenek - avagy nem, kedves Bródy János? (Az idézett részlet az István a király című remek rockopera librettójából vétetett).

Szereljünk fel eme kis olvasócsalogató horogra egy kis belpolitikai csalit is, mégpedig egy találós kérdés formájában: Mit gondol Ön, hogy melyik kortárs magyar politikusra illene a legjobban a következő négy, hosszabb vagy rövidebb toldaléknév:

1) A legnagyobb magiar: gróf Khály Gyula (latinul Caligula), 2) A (csupa kisbetűs) negatív töltetű nemetscheck (ejtsd nemecsek, ami nemeček formában csehül és szlovákul is németecskét jelent)..3) Deutscher Behrenz (olvasd: dojcser bérenc) 4) brag pi.t.r (hencegős pitiáner telefonrabló), vagy brag pi.t.t. (hencegős pitiáner telefontolvaj). A sorrendben első toldaléknévnek van egy sokkal érdesebb (és mérgesebb), bővített változata is: A legnagyobb magiar: gróf Cián-Khály Gyula (latinul Cyancaligula), akinek neve a következő felhívásban is szerepel:

Éljen Krasznalucskai László! És éljen (a maga módján) a nagy méltóságú (és fölöttébb magiar) báró Cián-Khály Gyula is, de lehetőleg úgy, hogy amíg mind a ketten élünk, mindig az árnyékomban maradjon, nehogy már halálos napszúrást kapjon az istenadta! (Írta: Krasznalucskai László, az igazán nagy, és igazán magyar-Hurrahtius (olvasd Hurráciusz) Arisztopenész!

Drága fiatal és kevésbé fiatal nemzettársaim ! Ezentúl ne a németek által dirigált merzista-leyenista armada magiar üdvöskéjének, a negatív töltetű , csupa kis betűs nemetscheknek is nevezhető báró Cián-Khály Gyulának a gyűlölettől fröcsögő, méreggel átitatott facebookos zagyvaságait, hanem sokkal inkább az igazán magyar (és par excellence európai) Hurrahtius Arisztopenész lelket melengető, masszívan jellemformáló szépirodalmi gyöngyszemeit olvassátok napi rendszerességgel (egyelőre csak a Krasznalucskai.hu weboldalon)! Caligula vagy Horatius, ez itt a kérdés!

Feledy Hunor A.M., Pozsony

Kulcsszavak: Krasznahorkai László, Krasznalucskai László

A kortárs magyar szépirodalom „Papp Lacijainak“ bunyója a nagy kárpát-medencei ringben

Bevezető cikk: Nagyon izgalmasnak ígérkező párbaj van készülőben egy képzeletbeli, gyönyörűséges és hatalmas kárpát-medencei ringben! Két fölöttébb nemes és „szupersúlyú“ ellenfél csap össze párhuzamosan a foci VB tartamával és még azután is, egészen 2027 június 20-ig, egy sokmenetes, szellemi „bunyóban“ ! A kortárs magyar irodalom eme Papp Lacijai azt szeretnék majd eldönteni, hogy vajon melyikük közülük a szórakoztatóbb, vagyis nagyobb kaliberű literátor? Krasznahorkai Lászlót már jól ismerhetjük - de ki a fene az a Krasznalucskai László? Eme kérdésre minden kíváncsiskodó elme akkor kaphatja meg a választ, ha meglátogatja a Krasznalucskai.hu weboldalt.

Keywords: László Krasznahorkai, László Krasznalucskai

The duel of the „László Papps“ of contemporary Hungarian fiction in the great Carpathian Basin -boxing ring)

A very exciting duel is in the works in an imaginary, beautiful and huge Carpathian Basin ring! Two extremely noble and “super heavyweight” opponents clash (parallel to the duration of the football World Cup) in a multi-round, intellectual “boxing match”! These László Papps of contemporary Hungarian literature will want to decide which of them is the more entertaining storyteller, i.e. a writer of greater caliber? We may already know László Krasznahorkai well - but who the hell is László Krasznalucskai? You can get the first partial answer to this question if you "post" the whole introductory article on your website and then type the KRASZNA or KRASZNALUCSKAI tag into "Google". That's all for now from my side (continuation will follow later).

Kľúčové slová: László Krasznahorkai, László Krasznalucskai

„Boxerský duel Lászlóov Pappov“ súčasnej maďarskej beletrie vo veľkom ringu Karpatskej kotliny)

V imaginárnom, krásnom a obrovskom ringu Karpatskej kotliny sa chystá veľmi vzrušujúci súboj! Dvaja mimoriadne ušľachtilí a „superťažkí“ súperi sa stretnú (paralelne s trvaním Majstrovstiev sveta vo futbale) vo viackolovom, intelektuálnom „boxerskom zápase“! Títo Lászlóovia Pappovia súčasnej maďarskej literatúry sa chystajú rozhodnúť, ktorý z nich je zábavnejší rozprávač, teda spisovateľ väčšieho kalibru? Lászlóa

Krasznahorkaiho už všetci dobre poznáme - ale kto do pekla je László Krasznalucskai? Prvú čiastočnú odpoveď na túto otázku dostanete, ak zverejníte celý úvodný článok na svojej webovej stránke a potom do „Googlu“ zadáte tag KRASZNA alebo KRASZNALUCSKAI. To je z mojej strany zatiaľ všetko (pokračovanie bude nasledovať neskôr).

P.S. len pre Slovákov: obaja „superťažkí“ maďarskí rivali mali sčasti aj slovenských predkov, čo by mohlo zvýšiť záujem o ich duel (vysielaný do konca MS vo futbale a potom až do konca júna roku 2027 popri maďarčine a slovenčine aj v angličtine ) predovšetkým na Slovensku!

A Krasznahorkai versus Krasznalucskai -párbaj / Kortárs istenek párbeszéde/

Két bevezetés (szemtelenül csípős, lukianoszi stílusban):

Éljen Krasznalucskai László! És éljen (a maga módján) Krasznahorkai László is, de lehetőleg úgy, hogy -amíg mind a ketten élünk -az árnyékomban maradjon, nehogy már halálos napszúrást kapjon az istenadta, merthogy túl nagy kincse Ő (is) az egész világ magyarságának (írta: Ladiszlaosz Krasznalukkaiosz)

Éljen Krasznahorkai László! Nem vagyok az ellen, hogy („a maga módján”) Krasznalucskai László is éljen és viruljon, de ezt lehetőleg úgy tegye, hogy -amíg mind a ketten élünk - az árnyékomban maradjon, nehogy már halálos napszúrást kapjon az istenadta, merthogy alkalmasint Ő is túl nagy kincse az egész világ magyarságának! (írta: Ladiszlaosz Krasznahorkaiosz)

p.s 1: Mind a két literátor a maga külön-külön bevezetését később azzal a „jámbor“ kívánsággal egészítette ki, hogy a nagytiszteletű riválisa még a (homéroszi) árnyékok világában sem kerüljön, úgymond, magasabb polcra, mint jómaga! p.s.2 A két „jámbor“ lélek vezeték- és személynevét ezentúl (olykor olykor) rövidített formában (K.L.L, illetve K.L.H) fogjuk említeni.

Modernkori (kortárs) istenek párbeszéde (szabadon, szintén Lukianosz után)

Ladiszlaosz Krasznahorkaiosz: De mégis, ki a fene az a Ladiszlaosz Krasznalukkaiosz, és tulajdonképpen miért is „éljen“ ? Ugyanis eleddig a hírét sem hallottam!

Ladiszlaosz Krasznalukkaiosz: Kedves druszám! Mindent megtudhatsz rólam, ha mától kezdve rendszeresen bepötyögteted a Güglosz (angolul Google) nevezetű keresőbe a Krasznalucskai.hu címkét! A Flogopterosz Alópéksz (angolul Firefox) ugyanis nyilván lesz olyan kedves éppen a te internetes oldalad mellé (fölé vagy alá, mindegy) csatolni az elmúlt kb. két hónapban írt (tehát legújabb) szösszeneteimet, valamint a Dávid és a pangó óriások című kötetemből általam kiválogatott verses és szimpla prózában írt szemelvényeket is. Erről itt tehát csak ennyit!

A cikk folytatásához és a Dávid és a pangó óriásokból kiválogatott nyolcsoros SZEMELVÉNYEKhez a feljebb említett weboldalon juthat hozzá a kedves olvasó!

Ladiszlaosz Krasznahorkaiosz: Ünnepélyesen megígérem neked, hogy belenézek az említett címke alatt megtalálható (feltehetően ízig-vérig amatőr, halálosan unalmas és semmitmondó) írásaidba, de azt már nem, hogy majd rendszeresen végig is olvasom őket. Ha elunnám a szabadidőtöltés ilyetén (valószínűleg fölöttébb bugyuta és haszontalan) módját, akkor azon frissiben átmerülök -a szomszédos internetes oldalon - az én (hasznos, sokatmondó és garantáltan profi) írásaim ismételt élvezetébe!

A fölöttébb épületes „isteni pofonofon“ folytatása hamarosan - addig is egy kis társadalmi célú reklám : Olvasson el Ön is naponta legalább nyolc sort Krasznahorkai László és Krasznalucskai László (alias Feledy Hunor A.M) valamelyik írásából! A reklámszünetnek vége, folytatódjon a Kortárs istenek párbeszéde!

Ladiszlaosz Krasznalukkaiosz: Látom, jobban mondva inkább csak érzem, hogy nagyon fennhordod az orrod, s fenemód lebecsülöd az eleddig teljesen „névtelen“ kihívódat. De alkalmasint ugyanezt tette nemrég (a „piszkos“ magyarországi nagypolitika terén) az az Urbanosz Nikétész is, akit aztán (az áprilisi választáson szó szerint kipenderített a „nagyfőnöki“ ringből az a Petrosz Ungarosz (becenevén: a magiar Bragosz Pittosz, vagyis the Hungarian brag pi.t.t), akiről addig a világ majdnem összes magyarja azt sem tudta, hogy fiú-e vagy lány (vagy netán ez is , meg az is, egy húskupacban - mert ma már ez is divat odalent).

Ladiszlaosz Krasznahorkaiosz: A Petrosz Ungaroszt értem, de mi ez a furcsa, gondolom inkább negatív, mintsem pozitív töltetű becenév (vagyis a brag pi.t.t)? Még azt is érteni vélem, hogy miért csupa kis betűvel írod az általad nyilván nem nagyon komált ifjú titán tapadéknevét, de azt már végképp nem, hogy miért pontozod ki a „pitt“ vezetéknévben a betűk közti terecskéket?

Ladiszlaosz Krasznalukkaiosz: Nos, csupán csak azért, nehogy még véletlenül sem gondoljon valaki a, gondolom, feddhetetlen előéletű és a hölgyek szemszögéből nézve nyilván fölöttébb szívdöglesztő Brad Pittre! Minek is haragítanám magamra a gyengébb nem képviselőinek legalább felét?

Ladiszlaosz Krasznahorkaiosz: Azt is tisztázhatnád, hogy mit is jelent pontosan az a brag, valamint azt is, hogy mit takar a pi, és minek rövidítése a rákövetkező két t.t.?

Ladiszlaosz Krasznalukkaiosz: Nos, a BRAG (angol) szó itt speciel egy hencegő (dicsekvő) embertípust jelent. A pi. a piti, az első t. a telefon, a második t. pedig a tolvaj szó rövidítése. Gondolhatod, hogy milyen pipa lenne a derék Brad Pitt, ha netán (ne adj Úr!), a fülébe jutna, hogy egy közönséges, pitiáner bűnözővel hozom őt szoros kapcsolatba (vagy: süllyesztem ugyanarra a -béka feneke alatti- szintre)!

Ladiszlaosz Krasznahorkaiosz: Rendben van, de most már evezzünk vissza a magyarországi és az európai nagypolitika posványos, rusnya békákkal teli vizeire! Nyilván nem kerülte el a figyelmedet, hogy a kis Bragosz Pittosz (vagyis brag p.i.t.t) elsöprő választási győzelméhez talán döntő mértékben járultak hozzá az Isteni Unió (IU), angolul Godlike Union (GUN) „nagyágyúi“ (többek közt az amazontermészetű Mikroszarktosz Fanderlainosz, a páratlanul „bölcs“ Gaia Kallasz Athéné, s a profi szinten cselszövő és, maximális mértékben alattomos és alávaló Manfredosz Hyfantész (németül Weber) is! És akkor még nem beszéltem a jelenleg még IU-n kívüli, de minden erejével oda igyekvő Volosz Dimirosz Chlorofiloszról, aki Fanderlainoszék csendes beleegyezésével nemegyszer halálosan is megfenyegette a te szegény, árva Urbanosz Nikétészedet, akiből egy nap leforgása alatt Urbanosz Hettémenosz (magyarul vesztes) lett. De hogyan másképp, ha nem a „nagyágyúsok“ győzelmével végződhetett volna az a fölöttébb sportszerűtlen párbaj, amelyben a későbbi vesztesek, képletesen szólva, legfeljebb csak nyilakkal virtuskodhattak a mindenre elszánt ellenfél nehéztüzérsége ellen? De téged, drága felvidéki druszám, vajon kik lesznek hajlandók segíteni az általad kezdeményezett, vélem vívandó duellumban? A „hajlandók koalíciója“ biztosan nem. A Kremlosz urának, Vladosz Dimirosz Putifilosznak pedig annyi dolga van (és valószínűleg lesz is még bőven) a rakoncátlan ukranosz unokatestvérével, hogy nyilván rá sem számíthatsz majd.

Megjegyzés: a brag.pi.t.t.-nek van egy alternatív, jogi szempontból talán még pontosabb formája is, mégpedig a : brag pi.t.r. (hencegős piti telefonrabló)

Tisztelettel: Krasznalucskai Kovács László, alias Feledy Hunor A.M, Pozsony

A fölöttébb épületes „isteni pofonofon“ esetleges folytatása később - addig is egy kis társadalmi célú reklám : Olvasson el Ön is naponta legalább nyolc sort Krasznahorkai László és Krasznalucskai László (alias Feledy Hunor A.M) valamelyik írásából! A reklámszünetnek vége, folytatódjon (ha majd esetleg meg lesz írva) a Kortárs istenek párbeszéde!

KÖZÉLETI OSTOBA ESETEK /TARTALOM

Bevezetés

1. fejezet: Egy hamisítatlan magyar, és egy „csalfa“ csehszlovák gulyás

2. fejezet: László legfontosabb munkája a Festina Lente intézetben

3. fejezet: A kötőjel-háború és a hitszegő Václav Havel

4. fejezet: Főhősom professzionális karrierje az új rezsimben

5. fejezet: A veréb is madár (és a kajmán is krokodil).

6. fejezet: Több mint 17 év a Perpetuum Immobile Távirati Irodában

7. fejezet: Hősömnek nagyon megtetszhetett a Grassalkovich palota

8. fejezet: Egy kisregény esete a nagy obliterátorokkal.

9. fejezet: Több munka ugyanannyi pénzért

10. fejezet: Ugyanannyi munka több pénzért